Rolf Mowatt-Larssen a terrorizmusról és a tömegpusztító fegyverekről: Miért él tovább a szándék a kudarcnál?

Rolf Mowatt-Larssen több mint két évtizedet töltött a CIA-nál, többek között vezető beosztásban a terrorelhárítás területén, valamint az amerikai kormány nukleáris terrorizmus megelőzésére irányuló erőfeszítéseinek élén. Ezt követően az Energiaügyi Minisztérium hírszerzési és kémelhárítási igazgatójaként dolgozott. Ez a minisztérium felügyeli az Egyesült Államok nukleáris fegyverrendszerét. Amikor távozott a kormányzattól, nem thrillert írt. Időrendi áttekintést állított össze.

A Harvard Kennedy School Belfer Központjának készített 2010-es jelentése már a címében is nyersen tette fel a kérdést: az al-Kaida tömegpusztító fegyverek megszerzésére irányuló törekvése csak felhajtás volt, vagy valóság? A válasza megfontolt volt, és éppen ettől hasznos.

Felhalmozódó bizonyítékok, nem egyetlen leleplezés

A jelentés ereje nem egyetlen drámai állításból fakad. Hanem a mintázatból: nagyjából tizenöt éven át tartó próbálkozásokból, kapcsolatokból és belső döntésekből, amelyek nukleáris, vegyi, biológiai és radiológiai fegyverekkel kapcsolatosak, és amelyeknek szinte minden egyes epizódját külön-külön csalásként, túlzásként vagy hozzá nem értésként lehetne elintézni. Mowatt-Larssen érvelése szerint azonban összességükben egy, a szervezet legfelső szintjéről irányított, hosszú távú erőfeszítésről tanúskodtak, nem pedig egyes személyek lelkesedéséről.

A legfontosabb következtetése az, amire érdemes emlékezni: az ismétlődő kudarc nem jelenti a szándék hiányát. A katonai nyomás, a letartóztatások és a biztonságos területek elvesztése 2001 után súlyosan megzavarta a szervezet működését. A célkitűzés azonban újra és újra előkerült. Nem csupán az volt a kérdés, hogy egy csoport sikerrel járhat-e az első próbálkozásakor, hanem az is, hogy hány próbálkozásra lesz lehetősége.

„Barlangokban élő emberek nem képesek erre”

A szeptember 11-i támadások után, amikor a CIA bizonyítékokat tárt fel arra, hogy szélsőségesekhez köthető tudósok felajánlották segítségüket nem hagyományos fegyverek kifejlesztéséhez, Pakisztán elnöke a hírek szerint hitetlenkedve reagált, mondván, barlangokban élő emberek nem képesek ilyesmire.

Érthető reakció. Mowatt-Larssen szerint ez összekeveri egy csoport saját korlátaiból fakadó képtelenséget azzal, hogy valami lehetetlen. A valódi veszély soha nem az volt, hogy valamelyik vezető értett a fizikához vagy a mikrobiológiához. Hanem az, hogy a csoporton kívül is létezik szakértelem és rendelkezésre állnak az eszközök, az államok összeomolhatnak, a tisztviselők megvesztegethetők, a tudás pedig mozgósítható. Ezért érvelt amellett, hogy a hírszerző szolgálatoknak a hálózatokra és az anyagokra kell összpontosítaniuk, nem pedig bármelyik szervezet technikai felkészültségére.

Kövesd visszafelé az eseményeket

A nukleáris terrorizmus megelőzéséről szóló későbbi esszéjében gyakorlati érvet hoz fel a módszer mellett. A Szovjetunió összeomlása után a hatóságok több esetben találtak fegyvergyártásra alkalmas nukleáris anyagot, gyakran véletlenül, nem pedig az anyag mögötti hálózatba való behatolás révén. Egyes esetekben az anyagot szállítók azt állították, hogy egy nagyobb, eladásra kínált készletből származó mintáról van szó.

Az volt a nyugtalanító, hogy az eltűnt anyagot nem mindig jelentették. Ha a létesítmény nem tudja, vagy nem hajlandó beismerni, hogy valami kikerült onnan, a határátkelőn működő detektor jelenti az első, és talán az egyetlen figyelmeztetést. Azt javasolta, hogy minden lefoglalás esetén visszafelé is kövessék nyomon az útvonalat: ki vitte el, melyik létesítményből, és kinek kellett volna megkapnia a többi anyagot. Nem tekinthető sikernek, ha egy lefoglalás megállít egy futárt, miközben az ellátási lánc érintetlen marad.

Hol tart a fenyegetés?

Az amerikai hírszerzési értékelések szerint az al-Kaida és az ISIS jóval gyengébb, mint fénykorában volt. Ez valóban megnyugtató, de nem jelenti azt, hogy a probléma megszűnt. Az FBI továbbra is fenntart egy tömegpusztító fegyverekkel foglalkozó igazgatóságot; koordinátorai évente jóval több mint ezer képzést és több száz gyakorlatot tartanak, a szövetségi gyakorlatokon pedig továbbra is olyan forgatókönyveket dolgoznak fel, amelyekben radioaktív anyag kerül illetéktelen kezekbe. A kormányok nem azért építik ki ezt a rendszert, mert minden fenyegetés sikerére számítanak. Azért építik ki, mert már egyetlen siker is elviselhetetlen következményekkel járna.

Mit vigyen magával ebből egy háztartás?

Ennek nagyon kis része olyasmi, amit egy családnak kell megoldania, és tisztességtelen lenne mást állítani. A megelőzés a hírszerző szolgálatok, a szabályozó hatóságok és a rendőrség feladata. Mindez csak szerény következtetést enged meg: ezekkel a kockázatokkal nem számolnak fel, hanem kezelik őket, a hasznos felkészülés pedig a megszokott, előre elvégzett teendőkből áll.

  • Tudd, hol húzódnál meg, és hogyan zárnád le a helyiséget. Lásd az óvóhely kialakításáról szóló útmutatót.
  • Tarts ott vizet, élelmiszert, gyógyszert és rádiót.
  • Legyen mindenkinek megfelelő maszkja vagy védőcsuklyája: a izraeli 4A1 a simára borotvált felnőtteknek, a Sapphire védőcsuklya a szakállasoknak és a szemüvegeseknek, a gyermekeknek pedig ifjúsági maszk vagy motoros védőcsuklya.
  • Ismerd meg a korlátokat. A maszk csökkenti a belélegzett káros anyagok mennyiségét. Nem véd meg a robbanástól vagy a sugárzástól, és nem indok arra, hogy bármi közelébe menj.

Glenn Cross elemzése a titkos biológiai műveletekről, valamint Gary Ackerman munkája a nagy zavart okozó kisebb támadásokról azokat a forgatókönyveket mutatja be, amelyek valószínűbbek a katasztrofálisaknál.

Gyakran ismételt kérdések

Sikerült-e valaha az al-Kaidának nukleáris vagy biológiai fegyverhez jutnia?

Nem. Mowatt-Larssen jelentése kísérleteket, akadályokat, csalásokat és félbeszakított terveket dokumentál, nem sikert.

Miért mondja, hogy a kudarc nem megnyugtató?

Mert a szándék sok éven át, számos kísérlet során fennmaradt, és ezt a hírszerző szolgálatok nehezebben tudják meghiúsítani, mint egyetlen tervet.

Mit jelent az, hogy „kövesd az uránt”?

A lefoglalt anyag nyomát visszakövetve eljutni az intézményhez és a hálózathoz, ahonnan származott, nem pedig magát a lefoglalást tekinteni az ügy lezárásának.

A cikkről: Rolf Mowatt-Larssen „Az al-Kaida tömegpusztító fegyverekkel kapcsolatos fenyegetése: felhajtás vagy valóság?” című írására, a Belfer Center for Science and International Affairs, Harvard Kennedy School 2010. januári kiadványára, „Az armageddoni próba” című esszéjére, valamint az FBI és az amerikai hírszerző közösség nyilvános anyagaira támaszkodik. Rolf Mowatt-Larssen, a Harvard Egyetem, a Belfer Center, a CIA, az Energiaügyi Minisztérium és az FBI nem áll kapcsolatban a CBRNMASKS.COM-mal, és nem támogatta azt vagy termékeit. Az elemzést és az ajánlásokat David Magen, a CBRNMASKS.COM alapítója készítette. Korábban harci kutatótisztként szolgált az IDF Kiképzési és Doktrinális Osztályán, majd tartalékos tisztként az izraeli Nemzeti Veszélyhelyzeti Hatóságnál.

Elsődleges források

  • Rolf Mowatt-Larssen — „Az al-Kaida tömegpusztító fegyverekkel kapcsolatos fenyegetése: felhajtás vagy valóság?”, Belfer Center for Science and International Affairs, Harvard Kennedy School, 2010. január
  • Rolf Mowatt-Larssen — „Az armageddoni próba: a nukleáris terrorizmus megelőzéséhez kövesd az uránt”, Belfer Center
  • FBI — Tömegpusztító Fegyverek Igazgatósága
  • U.S. Hírszerző Közösség — 2026. évi éves fenyegetésértékelés

David Magen, a CBRNMASKS.COM alapítója, volt harci kutatótiszt az IDF Kiképzési és Doktrinális Osztályán, valamint korábban tartalékos tisztként szolgált az izraeli Nemzeti Veszélyhelyzeti Hatóságnál készítette az elemzést és a felkészülésre vonatkozó következtetéseket. Rolf Mowatt-Larssen, a Harvard Egyetem, a Belfer Center, a CIA, az U.S. Energiaügyi Minisztériuma és az FBI nem áll kapcsolatban a CBRNMASKS.COM-mal, és nem támogatta a vállalatot vagy termékeit.

Vissza a bloghoz